Kapcsolat

Üzemeltető:
Ipoly Túra Egyesület
Székhely:
 
Balassagyarmat Kóvári út 5. II/3.
Múzeum:
 
Balassagyarmat Mikszáth K. út 61.
Adószám: 
19212429-1-12 

Telefon:
+36/20-280-4030

E-mail:
1.kerekparmuzeum@gmail.com

Több száz hazai gyártású bicikli látható hazánk első kerékpár múzeumában

2020.07.08.

Őskerékpárok, velocipédek, lábhajtányú, pedál nélküli futógépek, és a modern bicikligyártás magas technológiát képviselő vívmányai: Balassagyarmat városában nyár elején nyitott meg hazánk első Kerékpár Múzeuma.

Az Ipoly-völgyében gyönyörű útvonalakon tekerhetünk végig, a látvány nem mindennapi: zöldellő és aranyló dombok, csodás fasorok, kanyargós utak, mezők és erdőségek kedélyes váltakozása, na és persze a szelíden folydogáló Ipoly, mindez Palócföld, azaz a Felföld egyik legszebbjévé avatja ezt a tájat. Nem csoda, ha a turizmussal foglalkozó Olexa Miklósnak tavaly, a Balassagyarmaton áthaladó Tour de Hongrie kapcsán ütött szöget a fejébe, hogy a helyi kerékpár- és evezős turizmus felfuttatásának egyik leglátványosabb eleme – vagy ahogyan ő fogalmaz, ütős attrakciója – lehetne egy kerékpár múzeum.

Civilek a pályán

Olexa Miklós utánajárt a témának, és legnagyobb megdöbbenésére kiderült, számos bicikligyűjtő él hazánkban, akik sok esetben muzeális értékkel is bíró kollekciójukat jobbára a kertes házuk udvarán, vagy a lakásukban kénytelenek egymás hegyén-hátán tartani. Megértette, hogy nem gyűjtenie kell a kerékpárokat, hanem menedzserként a gyűjtők birtokában lévő, féltve őrzött kincseket egy helyre terelni, ahol méltó körülmények között láthatja őket a nagyérdemű. A gyűjtők közül Márton Bálint, Siklós János és Sajgó Csaba munkájukkal, kiterjedt kapcsolatrendszerükkel is segítették a formálódó múzeumot, és persze örömmel hozták – ahogyan sokan mások is – a kerékpárjaikat, és minden gondolkodás nélkül kölcsön- vagy ajándékba adták a múzeumnak. Az összefogás eredményeként röpke egy év alatt megszületett az első hazai, intézményesült bicikli-gyűjtemény.

Olexa Miklós azonban nem ül a babérjain, további komoly tervei vannak: egy világszínvonalú kerékpármúzeum lebeg a szeme előtt, az építkezéshez uniós pályázatok útján szeretne pénzt szerezni. Mindez nem is olyan földtől elrugaszkodott ötlet: a hazánkhoz legközelebbi kerékpár múzeum Csehországban működik, egy kastély három emeletén kiállított, különlegesnél-különlegesebb szerkezetekkel. Azért az igazi kétkerekű ínyencségekért ma már nem kell Csehországig utazni, hiszen ilyet Balassagyarmaton is látni lehet. Például azt a modern, a szakmában kuriózumnak számító, washingtoni gyártású Gary Klein-féle mountain bike-ot, amelynek speciális alumínium vázát a hetvenes évek közepén fejlesztette ki Klein egy massachusetts-i egyetemen, és aminek sikerét mutatja, hogy a márka rövid idő elteltével az élsportban is fogalommá vált. A tárlaton a Klein Rascal mountain bike modellje látható1991-ből.

E kerékpárok persze nem csak a jelenkor, hanem a letűnt idők krónikásai is. Mesélnek a rég elmúlt világról, legyen az a reformkor, a dualizmus kora, a Rákosi-rendszer, vagy éppen a Kádár-korszak ideje, és mesélnek a mindennapokról, hogyan éltek, közlekedtek, sportoltak, vagy éppen szórakoztak elődeink. A magyar ugyanis igazi kerékpáros társadalom: 1881-ben megalakult a Budapesti Vasparipa Egyesület „Előre”, amelyet az időtöltés e rendhagyó formáját népszerűsítő egyletek sora követett, majd 1896-ban átadták a Csömöri úton a Millenáris pályát – ma ez Európa legrégibb kerékpár-versenypályája.

Vigyorgó szamárfej

A bemutatótér egyik oldalán a századforduló reklámplakátjairól ismerős, hatalmas első- és jóval kisebb hátsó kerekű velocipédek sorakoznak. A falon a József körúti Attila Kerékpáriskola plakátja: a XIX. század végén a tágas kerékpárcsarnokokban az úri közönség a velocipéden, ezen a mai szem számára kissé groteszk formájú szerkezeten tanulta a kerékpározás tudományát. A velocipéd majd két méter magasan lévő ülésére szó szerint fel kellett ugraniuk a sportolni vágyóknak: egy emelvényről felléptek a pedálra, majd ellökték magukat, és kecsesen felszökkentek a guruló szerkezetre.

– A kerékpározás kezdetei messzebbre vezetnek, mint a századforduló. Bár az emberiség a kereket már réges-régen feltalálta, csak a XIX. század első felében ébredt rá arra, hogy két kerék egymás mögé helyezve alkalmas lehet a haladásra – mondja Olexa Miklós, a múzeum vezetője, és a múzeumot alapító Ipoly Tura Egyesület elnöke. majd hozzáteszi, az őskerékpárnak, avagy futógépnek – a múzeumban álló példányt 2014-ben fából, az eredetihez tökéletesen hű módon rekonstruálta Hídvégi János – még nem volt se pedálja, se hajtóműve, így használói lábbal lökték magukat az úton előre – valószínűleg a pesti közönség nem kis derültségére. E kerékpár-típust ugyanis az újító szellemű Széchényi István és Wesselényi Miklós hozta haza angliai útjáról még a reformkorban: a draisine névre keresztelt – amúgy egy német konstruktőr, K. F. Drais találmánya – szerkezetet a pesti Duna-parton is bemutatták.

Beszélgetés közben sétálunk a gyűjtemény impozáns darabjai között. A fából készült őskerékpár első kereke fölött egy vigyorgó szamárfej figyel, talán a drótszamár elnevezésre asszociálva illesztette rá a készítője – igaz, e szerkezeten drótot aligha lehet felfedezni.

A skóciai Kirpatrick MacMillen volt az mai kerékpár ősének szabadalmaztatója a XIX. század első felében. Ezt a modellt még mindig nem fogaskerék-rendszer, hanem egy első kerék meghajtásra alkalmas rúdszerkezet hajtotta. MacMillen találmánya tévút volt a kerékpár egyedfejlődésében, ám alkotása különleges, már csak a szempontból is, hogy rekonstruált, újraalkotott példányából összesen kettő létezik a világon – az egyik Londonban van, a másik Balassagyarmaton.

Gépek közt a házi kedvenc

A bicikligyűjtemény különleges szekcióját alkotják a gyerekkerékpárok, amelyek kezdetekben korántsem a gyerekek igényeihez alkalmazkodtak, sokkal inkább a felnőttek világának kicsinyített másai voltak. Például falusi kovácsok dolgoztak azon a lábhajtányú szerkezeten, amely vasból kovácsolt kerékkel gurult – nem lehetett túl kellemes ezen kerekezni, hiszen a zötykölődést semmilyen rugós szerkezet nem csillapította. Akad itt ugyanakkor nemes úrfik számára készített bricska – persze ez is lábhajtányú gördülő szerkezet –, amely elé posztóval bevont lovacskát fogtak, akad háromkerekű, aminek vázát egy fából igényesen kialakított lótest adja, és van háromkerekű velocipéd is. És persze a XX. századi rollerek, egy aprócska, lábbal hajtott moszkvics a hatvanas évekből, és persze megannyi Csepel, és Kemping kerékpár, a hetvenes évek ma már leginkább megmosolyogtató esztétikájával. És persze a harmincas években Weiss Manfréd gyárában készült modellek, amelyek a gyár államosítása után, a legvidámabb barakkban Csepel Művek névre keresztelt üzemből, esztétikai szempontból jóval kisebb kihívásnak megfelelve gördültek a vásárlók elé.

Olexa Miklós azt reméli, a bicikligyűjtemény mágnesként vonzza majd a turistákat, és ebben igaza is van, hiszen a múzeumot megnyitása óta máris hatalmas érdeklődés övezi.

– A kerékpárral minden embernek van kötődése, amely szinte kizárólag pozitív: a bicikli olyan, mint egy házi kedvenc, együtt létezik velünk, végigkíséri az életünket. Ráadásul nem csak közlekedési eszköz, hanem életforma is. A kerékpár megfizethető, örömet okoz és nem környezetszennyező. Amíg gravitáció és ember lesz, addig lesz bicikli is – fejtegeti Olexa Miklós a múzeum sikerének, és a kerékpár iránti mély kötődésnek a lelki okait. És persze reméli azt is, hogy az Ipoly mentén kanyargó kerékpár-útvonalak látnivalóit felfedezi az autós és a kerékpáros közönség, hiszen Balassagyarmatról autóval csupán egy óra alatt huszonöt vár és négy gyógyfürdő is elérhető, miközben olyan geológiai látnivalók találhatók errefelé, amik talán csak a világ másik végén léteznek, mint például az Ipolytarnóci Őspark, vagy a Páris patak völgye, a Palóc Grand Canyon.

 

vissza